Tapihrica a hetedik nyolcadik században született egy nomád családba, mely Zsang Zsung országában élt (most Észak-Nyugat Tibet, és azon túl), akit egyszerre tartanak történeti alaknak és megvilágosodott lénynek, aki a valóság igaz természetét képviseli.

Tapihica volt a 25. mester a szájhagyomány útján továbbadott hagyományvonalban - mely Zsang Zsung Nyen Gyü-ként ismert – aki nem csak egy, hanem két tanítványnak adta át a dzogcsen lényegi útmutatásait a tudat természetéről. Mindkét mester elérte a szivárvány- vagy fénytestet, ami azt jelenti, hogy halálukkor a fizikai test nyom nélkül tűnt el a szem elől. A szivárvány-test elérését követően, Tapihrica kisfiúként jelent meg útmutatást és tanítást felajánlva Nangzser Löpo-nak. Megengedte tanítványának, hogy lejegyezze a tanítások magját, hogy az a jövő nemzedékeinek javára váljon.

Tapihrica-t - akárcsak Tönpa Senrap-ot – a meditációs gyakorlat során gyakran tesszük meg az érdem mezőn lévő menedék központi alakjának.