Még mielőtt ismertetnénk az imák szövegét, fontos megjegyeznünk, hogy némelyik imának több tibeti változata is fellelhető, amit bonyolíthat még a többféle fordítói értelmezés (tibetiről angolra, angolról magyar stb.) valamint az hogy melyik tanításhoz tartozik (szútra, tantra, dzogcsen). A jóhír, ezzel kapcsolatban Tenzin Wangyal Rinpocse kifejtette, hogy ezek a megkülönböztetések és címkézések, csupán a fogalmi tudat számára fontosak, amit éppenséggel gyakorlatainkkal igyekszünk elcsendesíteni. Bármely ima-változat, vagy fordítói változat áll rendelkezésünkre vagy szívünkhöz közel, azt nyugodtan használjuk. Ha közösségben imát mondunk, inkább csak befelé mondjuk az általunk előnyben részesített változatot, ezzel elejét vehetjük a félreértéseknek és a szükségtelen vitáknak. Tiszteljük meg az adott közösséget, hogy az ő verziójukat mondjuk az általuk szervezett eseményen. Ne felejtsük el, csak egyféleképpen lehet imádkozni: mégpedig szívből.

Gurujóga Ima

Legfontosabb imánk a Gurujóga Ima, melyet minden tanítás, és gyakorlás előtt elmondunk, lehetőség szerint elénekeljük. Ezzel az imával a buddhák, mestereink, tanítóink és hagyományvonalunk áldásért folyamodunk, amivel egyrészt kifejezzük tiszteletteljes kérésünket, hogy tanításban részesülhessünk, kifejezzük hajlandóságunkat, hogy hajlandóak vagyunk tanulni, a kapott útmutatást befogadni és alkalmazni.

Ugyanakkor, ha szívbéli megértéssel olvassuk e sorokat, sokkal több minden tárul fel előttünk abból, amit ez az ima közvetít számunkra. Például a "végtelenül együttérző" tanító talán elsőre nem sokat mond. Ám, ha belegondolunk, hogy a tanítókat nem érdeklik élettörténetünk előzményei - ahogy a napot sem, ami ránk süt, vagy a fákat melyek árnyékot nyújtanak számunkra - egyszerűen csak árasztják a tanítást, akkor már kicsit más értelme lesz e kifejezésnek. Ha leülünk egy ilyen tanító elé és tanítást kérünk tőle, tanítani fog minket. Hogy mit kezdünk a tanításokkal, az már a mi dolgunk, a mi felelősségünk.