SENKI VAGYOK

Senki sem vagyok.
Ki vagy te?
Ki ő?
Én senki vagyok.
Kora hajnaltól szürkületen át a sötétségig,
Én, engem, enyém, mint a nagyszerű, a jó, a kimagasló,
Az „én” szüntelen központba állítása.
Mindez nem én vagyok.
Senki sem vagyok.
Szabad vagyok összes énemtől.
Mindezeken túl vagyok.
Ismersz engem?
Senki sem vagyok.
A múlt bánataiba ragadó,
A jelen örömeinek vesztese
Az nem én vagyok.
A jövőbeli álmokat kergető,
A most gazdagságát figyelmen kívül hagyó,

 

A fájdalommal teli, elválaszthatatlan aggregátumok nem én vagyok,
A meg nem élt karma fáradtsága sem,
A napról napra megjelenő szomorúság sem,
És a belső kritikus, egyik sem én vagyok.
Felismersz?
Hallasz?
Érzel engem?

 

Senki sem vagyok.
A töméntelen szamszárikus ügy nem én vagyok.
Mint ahogy a sötét nemtudás börtöne sem én vagyok.
Nem vagyok a szánalmas önfixáció rabja,
Sem pedig egy önző, hanyatló emberi élet.

 

A gyógyíthatatlan, összetört szív nem én vagyok.
Sem pedig a vigasztalhatatlan gyötrelem.
Nem én vagyok a végzetes fizikai betegség,
Sem pedig a kimerült élet után kriptába került tetem.

 

Felismersz?
Senki vagyok.
Hallasz?
Érzel engem?
Senki sem vagyok.

 

Nem én vagyok a szem, mely más hibáit látja,
Sem pedig a vakság, amely saját minőségeit észre nem veszi,
Nem vagyok a fül sem, mely a társas pletykát meghallja,
Vagy a süketség, szülőm szívbéli tanácsával szemben.

 

Ki alig várja fiatalon, hogy öregebb legyen,
Majd boldogtalan mikor öregszik – Nem az vagyok.
Az sem vagyok, aki boldog életével,
És gyűlöl a következő élet felé menni.

 

Nem az vagyok, ki elveszíti a belső békét,
Miközben külső bajok után kutat.
Sem pedig valaki, aki elveszíti a könnyen jött szerzeményeket,
Miközben ragaszkodik a megterhelő küzdelemhez.
Nem az vagyok, aki elveszíti az élethosszig tartó barátokat,
Miközben átmeneti és elérhetetlen szeretet hajkurász.

 

Képzeld el, hogy ismersz engem. Senki vagyok.

 

Nem az vagyok, kinek arcáról a mosoly itt és most lehervad,
Látván élete közben a halált.
Sem pedig az, aki elveszíti a későbbi szabadság felé vezető utat,
Míg haldoklás közben az élethez ragaszkodik.

 

Senki sem vagyok –
Nem vagyok a számtalan újjászületésem,
Nem vagyok a szorongató öregségem,
Nem vagyok a bizonytalan fájdalmam.
Nem vagyok a biztos halálom.
Szabad vagyok a születéstől, öregedéstől, betegségtől és haláltól.

 

Ismersz engem? Senki vagyok.

 

Igaz természetemre rátalálok, mikor nem keresem.
Látom magam, mikor nem nézem.
Megértem magam, mikor nem vizsgálom.
Felismerem magam, mikor nem gondolkozom

 

Mikor természetes módon megérkezem magamba,
Az üres gyönyört megtapasztaló test vagyok,
Szem vagyok, mely a tiszta buddha mezőkre tekint,
Fül vagyok, mely hallja az őseredeti bölcsesség harmóniáját,
Szív vagyok, mely valódi szerető kedvességet érez.
Én vagyok az őseredeti tisztaság természetes alapja,
A spontán jelenlét fel nem tartóztatható energiája,
A fényesség el nem homályosult ragyogása.
A módszer vagyok mely önfelszabadítja a szenvedést.
A kapu vagyok az önmagától felmerülő tapasztaláshoz és megvalósításhoz.

 

Felismersz?
Hallasz?
Érzel engem?
Itt vagyok,

 

Közel,
Pont melletted.

 

Ababa, 2020. november 27.

 

Tenzin WangyalAngolra fordította:
Cristina Monson és Jann Ronis
Angolból magyarra fordította:
Zsámboki Olivia