SENKI VAGYOK
Ki vagy te?
Ki ő?
Én senki vagyok.
Kora hajnaltól szürkületen át a sötétségig,
Én, engem, enyém, mint a nagyszerű, a jó, a kimagasló,
Az „én” szüntelen központba állítása.
Mindez nem én vagyok.
Senki sem vagyok.
Szabad vagyok összes énemtől.
Mindezeken túl vagyok.
Ismersz engem?
Senki sem vagyok.
A múlt bánataiba ragadó,
A jelen örömeinek vesztese
Az nem én vagyok.
A jövőbeli álmokat kergető,
A most gazdagságát figyelmen kívül hagyó,
A meg nem élt karma fáradtsága sem,
A napról napra megjelenő szomorúság sem,
És a belső kritikus, egyik sem én vagyok.
Felismersz?
Hallasz?
Érzel engem?
A töméntelen szamszárikus ügy nem én vagyok.
Mint ahogy a sötét nemtudás börtöne sem én vagyok.
Nem vagyok a szánalmas önfixáció rabja,
Sem pedig egy önző, hanyatló emberi élet.
Sem pedig a vigasztalhatatlan gyötrelem.
Nem én vagyok a végzetes fizikai betegség,
Sem pedig a kimerült élet után kriptába került tetem.
Senki vagyok.
Hallasz?
Érzel engem?
Senki sem vagyok.
Sem pedig a vakság, amely saját minőségeit észre nem veszi,
Nem vagyok a fül sem, mely a társas pletykát meghallja,
Vagy a süketség, szülőm szívbéli tanácsával szemben.
Majd boldogtalan mikor öregszik – Nem az vagyok.
Az sem vagyok, aki boldog életével,
És gyűlöl a következő élet felé menni.
Miközben külső bajok után kutat.
Sem pedig valaki, aki elveszíti a könnyen jött szerzeményeket,
Miközben ragaszkodik a megterhelő küzdelemhez.
Nem az vagyok, aki elveszíti az élethosszig tartó barátokat,
Miközben átmeneti és elérhetetlen szeretet hajkurász.
Látván élete közben a halált.
Sem pedig az, aki elveszíti a későbbi szabadság felé vezető utat,
Míg haldoklás közben az élethez ragaszkodik.
Nem vagyok a számtalan újjászületésem,
Nem vagyok a szorongató öregségem,
Nem vagyok a bizonytalan fájdalmam.
Nem vagyok a biztos halálom.
Szabad vagyok a születéstől, öregedéstől, betegségtől és haláltól.
Látom magam, mikor nem nézem.
Megértem magam, mikor nem vizsgálom.
Felismerem magam, mikor nem gondolkozom
Az üres gyönyört megtapasztaló test vagyok,
Szem vagyok, mely a tiszta buddha mezőkre tekint,
Fül vagyok, mely hallja az őseredeti bölcsesség harmóniáját,
Szív vagyok, mely valódi szerető kedvességet érez.
Én vagyok az őseredeti tisztaság természetes alapja,
A spontán jelenlét fel nem tartóztatható energiája,
A fényesség el nem homályosult ragyogása.
A módszer vagyok mely önfelszabadítja a szenvedést.
A kapu vagyok az önmagától felmerülő tapasztaláshoz és megvalósításhoz.
Hallasz?
Érzel engem?
Itt vagyok,
Pont melletted.
Cristina Monson és Jann Ronis
Angolból magyarra fordította:
Zsámboki Olivia
YouTube csatornánkra való feliratkozás és a videók megtekintése (like-olása, ha tetszett) nagyban hozzájárul munkánk támogatásához, segítéséhez.
Előre is köszönjük!