Yongdzin Rinpocse

Őeminenciája Yongdzin Lopön Tenzin Namdak Rinpocse a Bön hagyomány legmagasabb fokozatú tanára, és úgy tartják, hogy ő a jelenleg világon élő, a Bön hagyományt legmélyebben ismerő tudós. Yongdzin Rinpocse 1926-ban született Khjungpo Karru-ban, a Kelet-Tibetben lévő Kham tartomány Khjunpo járásában. 7 éves korában lépett be a Tengchen kolostorba, ahol a nagybátyja már gyakorlatvezető volt. Ott kezdte meg széleskörű tanulmányait, és 14 éves korában letette a szerzetesi fogadalmakat.

1940-ben, 14 éves korában, a fiatal szerzetes nagybátyjával Yungdrung Ling-be, egy kiemelkedő Bön kolostorba (Közép-Tibet) utazott. 1940-42 között sok időt töltött ott, sokat segített a falfestmények területén, mivel 11 éves korában művészeti és festői képzést kapott. 1942 végén zarándoklatra ment Nepálba, és Nyugat-Tibetbe, ahonnét 1943 közepén tért vissza Yungdrung Lingbe, s ezután megkezdte filozófiai tanulmányait.

1944-től 1948-ig Yongdzin Rinpocse vezető tanára és mestere, Gangru Cultrim Gyaltsen Rinpocse, mellett élt és tanult, aki 18 éves szolgálat után, mint a Yungdrung Ling lopön-je (legfőbb tanára) vonult vissza. Yongdzin Rinpocse ezen időszak legnagyobb részében remeteként élt egy távoli meditációs barlangban a Juru Tsu tónál (Észak-Tibet), ahol Gangru Pönlob Rinpocse nyelvtant, költészetet, kolostori szabályzatot, kozmológiát tanított neki, valamint a megvilágosodáshoz vezető ösvény fázisait a szútra, a tantra és a dzogcsen szintjein. Ez idő alatt, bár nagyon lefoglalta az a tudományos kutatás, amelyet a filozófia és más tibeti hagyományok területén végzett, Rinpocse teljesítette a Ngöndro (9 előkészítő gyakorlat) 900.000-szeres felhalmozását, valamint a Dzogcsen, trekcsö és thögal gyakorlataiban mély megvalósítást ért el.

Ezen időszak befejeződésével, 1948 végén, Tsang tartományban lévő (Közép-Tibet) Menri Kolostorhoz utazott, hogy ott befejezze a gese (doktori) fokozathoz szükséges tanulmányait. Menri-ben Lopön Sangye Tenzin Rinpocse volt vezető tanítója. 1952-ben, 27 éves korában kapta meg a gese fokozatot, és még ugyanebben az évben megválasztották a kolostor lopön-jévé (legfőbb tanító), hogy folytassa mestere munkáját ebben a pozícióban. 1957-re a helyi tibetiek és az egyre sokasodva érkező kínai kommunisták közötti konfliktusok felerősödtek, ekkor Lopön Tenzin Namdak Rinpocse abbahagyta legfőbb tanítói (lopön) tevékenység. Az Észak-Tibetben található Dang-ra tó melletti Se-zhig Kolostorhoz utazott és ott elvonulásban maradt 1960-ig, a Lhászát elfoglaló kínai kommunisták elleni felkelés idejéig.

Az erőszak és a megszállás idején sok híres élő tibeti mesternek kellett elhagynia szülőföldjét, köztük Őszentsége a XIV. Dalai Lámával, és Őszentsége a Gyalwa Karmapával. Lopön Tenzin Namdak Rinpocse gyalog próbált menekülni Menri-ből egy csoport lámával és szerzetessel - közöttük volt Menri 32. apátja is - sikerült magukkal vinniük sok fontos szentiratot és ereklyét. Dél felé, India felé haladva Rinpocsét meglőtték a kínai katonák. Azt hitték, hogy meghalt, ezért a nagy mestert ott hagyták a sárban. Egyik szerzetes tanítványa segítette eljutni, egy közelben élő családhoz, akik aztán elrejtették.

Menekülése során Yongdzin Rinpocse képes volt elrejteni Nyamé Serab Gyalcen híres sztúpáját, szobrokat, értékes ereklyéket és szent tárgyakat Cochen-ben (Tibet) lévő Lug-do Drag melletti barlangban. Mikor felépült annyira, hogy folytathatta útját, sok kötetnyi szentiratot vitt magával, hogy biztosítsa fennmaradásukat. (Ezek a szent tárgyak ma már biztonságban vannak a Menri Kolostorban, Tibetben.)

A menekülő csoport, körülbelül 22 napig, csak éjjel ment, nappal rejtőzött, így érték el a szentiratkötetekkel együtt Nepál biztonságot nyújtó menedékét. Nepálban Rinpocse egy ideig Najyin Kolostorában maradt. 1961-ben találkozott a híres tibetologussal, Dr. David Shnellgrove-val, a londoni Egyetem professzorával, aki meghívta Londonba Geshe Sangye Tenzin-nel (aki később Őszentsége a 33. Menri Trizin lett) és Geshe Samten Karmay-jal együtt.

A Rockefeller Alapítvány Ösztöndíj - vendég tudósok számára - programjának keretében Lopön Tenzin Namdak először a London Egyetemen, majd a Cambridge Egyetemen tartózkodott. Ezt követően elvonulásba ment Wight szigetére egy bencés kolostorba. A három évnyi Angliában töltött idő és a Dr. Snellgrove-val való együttműködés 1967-ben érte el a csúcsát, amikor "A Bön Kilenc Útja" (The Nine Ways of Bön / Oxford University Press) megjelent angolul. Ez lett az első Bön hagyományról szóló tudományos tanulmány, ami nyugaton készült. 1964-ben Rinpocse visszatért Indiába és ott újra nyomtatta az értékes tibeti szentiratokat. Ugyanakkor felvállalta azt a nehéz feladatot, hogy alapot gyűjtsön egy Bönpo Közösség és kolostor létrehozásához Észak-Indiában.

1964-től 1967-ig Lopön Tenzin Namdak minden elképzelhetőt megtett azért, hogy életben tartsa a száműzetésben lévő Bönpo-kat és kultúrájukat. 1967-ben a Katolikus Szeretetszolgálat (Catolic Relief Service) segítségével egy darab földet vásárolt Dolanji mellett (közel Solan-hoz, Himacsal Prades Északnyugat-India) és ott kezdték felépíteni a tibeti közösséget, iskolát és kolostort.