Interjú Geshe Denma Gyaltsen-nel

A Szakrális Interjúk sorozat része

A Nemzetközi Ligmincha és a Ligmincha Brazil novemberben elindított egy új online programot, Szakrális Interjúk néven. Az első rész folyamán, a résztvevők tehettek fel a gyakorlásukkal és a tanításokkal kapcsolatos kérdéseket, és tudhattak meg többet Geshe Denma Gyaltsen a Ligmincha Texas rezidens lámájának életéről és hátteréről. Íme néhány részlet az interjúból.

Olykor úgy érzem, a buddhizmus az én utam, máskor pedig, hogy eltávolodtam tőle. Tudom, én vagyok a probléma, tudna nekem esetleg tanácsot adni, miként találjam meg a stabilitást?

Ezzel tisztában kell lennünk. A kérdező a következőt mondta:- “Tudom, én vagyok a probléma.” Ez a legfontosabb, felismerni az Én-t, ami minden fájdalom forrása. Nézzünk magunkba és találjuk meg. Fedezzük fel, ki az az Én. Ez változik és sok különféle arca van. Amikor izgatottak, boldogok vagyunk, ez az Én. Amikor szomorúak, lehangoltak vagyunk, ez ugyan az az Én. Viszont egy másik alakban, egy másik arc. Tudnunk kell, hogy az az Én valóban fontos.

A második rész, hogyan találjunk stabilitást. Amikor eltávolodást érzünk, miként távolodunk el? Ezt kellene átgondolnunk. Eltávolodunk a tanításoktól vagy eltávolodunk a tanítóktól? Eltávolodunk a gyakorlóktól? Ezzel tisztába kell lennünk. Aztán fejlesztenünk kell, foglalkoznunk a stabilitással. Fejlődjünk megfelelőbb módon. A stabilitáshoz gyakorolhatjuk a Gurujógát, lame naldzsor. Minden tanítás előtt elmondjuk a lame naldzsor-t. Megkaptunk minden tanítást a tanítónktól. Kapcsolódnunk kell a hagyományvonalban lévő eredet (gyökér) tanítónkkal. Felolvasom a Gurujóga Imát:

Kérjük meg a becses tanítót: - "Kérlek áldj meg".  Ily módon kellene kapcsolódni a tanítónkhoz. Aztán van benső menedékünk is. A benső menedék minőség, egy erőfeszítés nélküli, elemzés nélküli, gondolatok nélküli  kapcsolat. Nincs manipuláció, nincs színlelés, nincsenek elvárások. Ez a bizalom és a kapcsolódás egyszerű, magával ragadóan gyönyörű, örömteli gyakorlata. Rendszerint, Rinpocse (TWR) az anya és gyermeke példáját hozza fel, az anya kapcsolódását  a gyermekhez, akinek szüksége van a kapcsolat létrejöttére. Így válik sokkal stabilabbá a gyakorlat.

Amikor éppen meditálok, honnét tudhatom, hogy az igaz természetemben vagyok?

Az igaz természetben való pihenés a dzogcsen fő gyakorlata. Három ösvény van, a  lemondás, az átalakítás és a megszabadulás. A tibeti nyelvben a megszabadulást (felszabadulást) tögálnak nevezzük. Mit jelent a tögál? Ennek semmi köze az öntudathoz. Semmi sem megalkotott. Nem kell semmit sem vizualizálni vagy gondolni. Ez önfelszabadító. Nem kell semmit sem tervezni, írni, tenni. A gondolatok csak úgy, önkéntelenül, jelennek meg. Néha ezek jó gondolatok. Máskor ezek rossz gondolatok, mint amilyen a harag-, a féltékenység-, és a vágy gondolatai. Bármiféle gondolat megjelenhet önkéntelenül. A gyakorlással eltöltött némi idő után már nem maradnak olyan sokáig; a gondolatok hamar eltűnnek maguktól. Ha időnként újabb és újabb gondolatokat fűzünk hozzá, akkor az más, mert a gondolatok nem fognak maguktól eltűnni. Ám ha egy gondolat eltűnik mire egy másik felsejlik, akkor egy kicsit meg tudunk pihenni a kettő közt.

Nem számít milyen erősen jelenik meg a harag, a féltékenység vagy az öt méreg bármelyike, végül mindegyik önmagától szabadul fel. Kevéssel ezután, mikor a haragunk már enyhült, a féltékenységünk enyhült, a nemtudásunk enyhült, és mielőtt a következő gondolat vagy érzelem felkel, békésen megpihenhetünk egy kis időre. Ezt követően hamarosan egy másik gondolat jön. A kettőjük közötti állapotot nevezzük a természetes állapotnak. Ez nagyon rövid idő. Ez békés. Aztán gyakorolunk, egyre jobban kierjesztve ezt a békés állapotot. Terjesszük ki lassan, majd maradjunk meg benne egyre hosszabb ideig. Ez a békés állapot a természetes állapot. Az igazi természetes állapot a békés állapot. Ezután nem kell tovább vizsgálódnunk. Gyakoroljuk.

Szükséges-e tantra gyakorlatokat gyakorolni a tudat megérleléséhez, mielőtt dzogcsent gyakorolnánk?

Kelleni nem kell. Ha gyakoroljuk a tantrát az igazán nagy segítség lesz a dzogcsen gyakorlásunkhoz, de nem kell, hogy ezt tegyük. Ez a személytől függ. A tantrikus és a dzogcsen gyakorlatok nagyon különbözők. A tantrában sok vizualizáció és átalakítás van. A dzogcsenben nem kell ezeket végeznünk; ez ömagától szabadít fel. Nem kell gondolkodnunk. Nincs vizualizációs rész. Néha a dzogcsen előtt, tisztító gyakorlatokat végzünk, egy előkészítő gyakorlatot, hogy megtisztítsuk magunkat, kívül-belül. Majd, amikor megtisztultunk, előtűnnek a tisztább részek, és ha ezekbe helyezzük bele a lényegiséget, akkor az tiszta lesz. Ez a gyakorlás egyik jótéteménye és ez segíti a gyakorlást. A kolostorban van egy bizonyos tananyag, melyben gyakorolnunk kell a szútrát, majd a tantrát, aztán a dzogcsent, mindegyiket nyolc-nyolc évig. Némely dzogcsen gyakorló nem ismerte a filozófiát, így a kolostorban két csoportra osztották a gyakorlókat. Van egy filozófia csoport és egy meditációs csoport. Az egyik csoport meditációs gyakorlattal kezd és filozófiával végez. A másik csoport filozófiával kezd és meditációs gyakorlattal végez. Ha a dzogcsen előtt tantrát gyakorlunk, az igazán nagy segítség lesz, de kelleni nem kell.

Hogyan tudjuk bevonni a gyerekeket a dharmába?

Először is, beszélnünk kell a gyerekekkel. Beszélhetünk nekik a 10 erényes tettről és a 10 erénytelen tettről való lemondásról, a test négy helyes cselekedetéről, a beszéd négy helyes cselekedetéről, és a tudat három helyes cselekedetéről. Mi mindig ezekről beszélünk. Elmondhatjuk, hogy ne vedd el senkinek az életét; ne vedd el, amit nem adtak oda neked; kerüld el a szexuális visszaélést. Ezek a testtel való helyes cselekedetek. Aztán a beszéddel való négy helyes cselekedetről. Ha valaki érdeklődik eziránt, akkor el kell mélyülnie ebben. Lehet, hogy szeretnének meditálni, miután tanultak a 10 erényről. Mi a meditáció? Béke a tudatban. Aztán lassan, ha érdeklődnek, bevezethetjük őket a dharmába. Tibetben az volt a szokás, hogy a családban az egyik fiúgyermek szerzetes lesz. Mára ez a szokás megváltozott. Most az az az általános, hogy a fiúkat iskolába küldik. Az iskola befejezése után, megkérdezik őket, hogy akarnak e szerzetessé válni vagy tovább folytatni a tanulmányaikat. Saját választással rendelkeznek.

Úgy tűnik, hogy az állatokban sok szeretet és együttérzés van. Miért tartják őket az alacsonyabb világhoz tartozónak?

Azt mondja, hogy az állatokban szeretet és együttérzés van. Nem minden állattban van ez meg. Ha a Discovery Csatornát nézi, látjuk az oroszlánt, a tigrist, a gepárdot. Ezek megölnek minden állatot. És más állatok is állandóan húst esznek. Van együttérzés bennük a saját kicsinyeik iránt, de más állat iránt nincs. Megölnek bármilyen állatot, amit látnak, nagy bölényt, szarvast és még a kicsiny malacot is. Bármit amit megölnek, megeszik. Ez nem olyan nagyon együttérző.

Az együttérzés és a felelősség is két különböző dolog. Némely állatban megvan az együttérzés és a felelősség, némelyben nincs. Nézzük meg a kutyákat. Jók és hűségesek a gazdáikhoz. Amikor egy nőstény és egy kan kutya találkozik nagy szerelem, sok szeretet van közöttük. Később a nőstény kutya életet a kicsinyeknek, az apjuk viszont nem vállal semmilyen felelősséget. Amikor az egyik kiskutya a közelébe megy, hát nem valami boldog. Elkezd morogni. Nincs benne együttérzés a kicsinye iránt. Az egyik pozitív példa a kacsáké. A gúnár és a tojó összejön, majd a tojó kotlik a tojásokon. Miután a kiskacsák kibújnak a tojásból, láthatjuk, hogyan gondoskodnak mindketten a kicsikről. Az egyik szülő megy a kicsik előtt, amásik pedig utánuk. Mindketten védelmezik valamennyi kicsit. Mind a gúnár, mind a tojó felelősséget vállal. Ez olyan kedves. Néha elmegyek megnézni őket, és ezt olyan békésnek találom.

Miért hívjuk ezt alacsonyabb világnak? Az állatok nem tudják kifejezni, hogy mi az ami éppen történik. Boldogok vagy boldogtalanok. Amire szükségük van azt nem tudják elmondani, nem tudják kifejezni. Nem tudják tanulni a dharmát. Nem fognak meditálni. Bár némelyik kutya nagyon érdekes. Van egy kutya, aki nagyon hiányzik nekem. Amikor a Kolorádói Crestone-ban a Chamma Ling elvonuló központban tanítottam, Valerie kutyája mindig részt vett a tanításomon. Amikor Valerie mondta a kutyának, "Hogy menj ki", a kutya nem ment ki. Ott maradt a terem és a konyha között, és csak figyelt. Nem háborgatott senkit. A szünet alatt ki lett küldve. Amikor a tanítás elkezdődött és én csengettem a csengővel, bejött a tanításra. Az nagyon aranyos volt. Nem tudom, mi mindent értett meg. Sosem tett fel kérdést. Ez helyes vagy helytelen? És nem is panaszkodott. Nem mondott semmit. Nem kérdezett semmit. Ezért van az, hogy az állatokat alacsonyabb világból származónak tekintik, mert nem tesznek fel kérdést, mert nem tudják verbálisan kifejezni magukat.