A ciklikus létezés hat világa (tib: rigsz drug):
Általában „hat világként” vagy „hat lóka-ként” utalunk rá. A „hat világ” a lények hat osztályára vonatkozik: istenek, félistenek, emberek, állatok, éhes szellemek és pokollakók. A hat világ lényei szenvedést élnek át. Szó szerint világok, melyekben a lények megszületnek, ugyanakkor nagy széles körű és hatásosan kötött mesterkéltsége van a potenciális tapasztalatunknak, amely minden alakot és korlátozott átélésünket. Lásd még itt.
Átadás /erőátadás/ (tib: rlung):
Gyakran egy kvalifikált vonaltartó mester ad átadást (lung) egy rendkívüli tanításon, ahol a tanítvány jelenlétében szóban recitálja a tanítás tibeti szövegét. E recitáció tipikusan a részletes instrukciók átadása után következik; például egy elvonulás zárásaként. Az átadás/erőátadás/ révén a tanítvány jogosultá/képessé/ válik egymagában tanulmányozni és gyakorolni a tanításokat.
Átjutás (tib: thod rgal, tögál):
A Dzogcsen gyakorlás két fő részének egyike. Az egységet hangsúlyozza minden felmerülővel. A tögál használja a sötét elvonulás, a nap- és az ég nézés látomásos gyakorlatait. 
Átvágás (tib: khregsz csod, trekcsö):
A Dzogcsen gyakorlás két fő részének egyike. A hangsúly minden szórakozottság és elhomályosulás átvágásán van, hogy a gyakorló a természetes állapotban tartózkodhasson.
Bardó (tib: bar do; szkrt:  antarabhava):
A bardó jelentése „köztes lét”, és a lét bármely átmeneti állapotára utalhat - az életre, meditációra, álomra és a halálra is. Általánosabban a halál és az újjászületés közti állapotra utal.
Bön (tib: bon):
A bön Tibet spirituális ősi hagyománya. Időben megelőzi az indiai buddhizmust. Habár a tudósok nem értenek egyet a bön eredetét illetően, maga a hagyomány tizennyolcezer éves szakadatlan hagyományvonalat tud maga mögött. Hasonló a tibeti buddhista iskolákhoz - főleg a Nyingmához -  kiemelkedően választékos ikonográfiája, és gazdag samanisztikus hagyománnyal rendelkezik. Leginkább az különbözteti meg, a többi buddhista irányzattól, hogy hagyományvonalát Buddha Senráb Mivocsére, nem pedig Sakjamuni Buddhára vezeti vissza.
(tib: rtsza):
Lásd: Csatorna.
Cá lung (tib: rtsza rlung):
Jógikus gyakorlat, mely a csatornákat (cá) és az életenergiákat (lung) használja. Tág kategória, és sok gyakorlatot ölel fel az összes tibeti hagyományban.
Csakra (tib: khor lo; szkrt: csakra):
Szó szerinti jelentése "kerék" vagy "kör". A csakra egy szankszkrit szó, mely a testben lévő energia központokra utal. A csakra az a hely, ahol számos energia csatorna (cá) fut össze. A különböző meditációs rendszerek különböző csakrákkal munkálkodik.
Csatorna (tib: rtsza; szkrt: nadi):
A csatornák a testen belüli energia-körforgás rendszerének "vénái", amiken keresztül áramlanak a finom energia folyamai, melyek fenntartják és elevenné teszik az életet. A csatornák erőteljesek, bár nem találhatók meg a fizikai dimenzióban. Azonban, a gyakorláson által, vagy a természetes érzékenységgel tapasztalati úton tudomást szerezhet a csatornákról.
Csö (tib: gcsod):
Szó szerint „levágás, átvágás”. Ismerik a „félelem célszerű felhasználásaként” és a „nagylelkűség kibontakoztatásaként” is. A csö szertartásos gyakorlatának jelentése, hogy eltávolítja az ember saját testhez és énjéhez való minden ragaszkodását. E gyakorlat magába foglalja a lények különböző osztályainak  felidézését, mely lények számára a gyakorló képzeletben felvágja saját testét, majd felajánlási tárgyakká, felajánlási anyagokká alakítja át. A csö dallamos éneklést, dobokat, csengőket, valamint kürtöket használ, s általában olyan félelmet keltő ​​helyeken gyakorolják, mint az égetőhelyek, temetők és távoli hegyi átjárók.
Dákini (tib: mkha ' ' gro ma; szkrt:  dákini):
Lásd: Khándro.
Dharma (tib: bon, csosz; szkrt: dharma):
A dharma igazán tág értelmezésű szó, melynek számtalan jelentése van. A dharma legáltalánosabban a buddháktól eredő spirituális tanításokat is, és magát a spirituális ösvényt is jelenti. A dharma szó jelentése még a "létezés" is.
Dharmakája (tib: bon szku, csosz szku ; szkrt:  dharmakája):
Úgy tartják, hogy egy buddha rendelkezik a három testtel (kája): dharmakája, szambhogakája és nirmánakája. A dharmakáját gyakran „igazság-testnek” fordítják, a buddha abszolút természetére utalva, mely minden buddhában közös, és ami azonos minden létező abszolút természetével: üresség. A dharmakája nem-kettős, fogalmaktól üres és minden jellegzetességtől mentes. (Lásd még a szambhogakájánál és a nirmánakájánál).
Dzogcsen (tib: rdzogsz csen):
Jelentése "nagy tökéletesség" vagy "nagy beteljesítés". A tibeti buddhizmusban a dzogcsent tartják a legmagasabb tanításnak, valamint a legmagasabb gyakorlatnak.  Alapvető nézet, hogy a valóság - beleértve az egyént is - már teljes és tökéletes, nincs szükség bárminek az átalakítására (mint a tantrában) vagy bármiről való lemondásra (mint a szútrában), csak annak felismerésére, ami valódi. A lényegi dzogcsen gyakorlat az "önfelszabadítás"; megengedni, hogy bármi ami felkel a tapasztalásban, oly módon létezzen, ahogy az van, a fogalmi tudat részletekben való elmerülése nélkül, megragadás vagy viszolygás nélkül.
Kristály
Dzsálü (tib: 'dzsa' lusz):
Jelentése "szivárványtest". A Dzogcsen teljes megvalósításának jele a szivárványtest elérése. A megvalósított Dzogcsen gyakorló, akit többé már nem kápráztat el az olyan megnyilvánuló anyagiság vagy kettősség, mint a tudat és anyag, a halál idején szabadon engedi fizikai testét alkotó elemek energiáit. Maga a test felolvad, csak haj és köröm marad utána, s a gyakorló tudatosan lép be a halálba.
Gong-ter (tib: dgongsz gter):
Tudati kincs. A tibeti kultúrának része a terma-hagyomány: szent tárgyakat, szövegeket, tanításokat rejtettek el egy bizonyos kor mesterei a jövő számára, amikor is a termákat megtalálják. A termákat megtaláló tantrikus mestereket tertönöknek, kincslelőknek nevezik. Termákat lehet találni olyan konkrét helyeken, mint a barlangok, temetők, vagy pedig az elemekben, mint a víz, fa, föld, tér. Meg lehet őket kapni álomban, vízióban vagy közvetlenül a tudatosság mély szintjein. Az utóbbi esetet ismerik gong-ternek, tudat-kincsnek.
Három gyökér-méreg (tib: rtsza ba’i njon mongsz gszum; szkrt: mulaklésa):
Tudatlanság, viszolygás és vágy, a három alapvető nyomorúság, mely állandósítja az élet folytonosságát a szenvedés világaiban.
(tib: jid; szkrt: mánász):
A működő tudat, mint a tudat természetének ellentéte. Egy a sok tibeti kifejezés közül, mely a tudat különböző aspektusaira utal.
Jidam (tib: jid dam; szkrt: dévata):
A jidam védelmező vagy meditációs istenség, a megvilágosodott tudat egyik aspektuát testesíti meg. A jidamoknak négy kategóriája van: békés, növelő, erőteljes és haragos. A jidamok megnyilvánuhatnak ezekben a különböző formákban, hogy felülkerekedjenek a sajátos negatív erőkön.
Ji ge (tib: ji ge):
Irott nyelv, szó, hang, jellemvonás.
Jógin (tib: rnal ’bjor pa, szkrt: jogin):
Az olyan meditatív jógák férfi gyakorlója, mint az álom és az alvás jógái.
Jógini (tib: rnal ’bjor ma; szkrt: jogini):
A meditatív jóga női gyakorlója.
Karma (tib: lasz; szkrt: karma):
A karma szó szerinti jelentése "cselekedet"  vagy "tett", ám tágabb értelemben az  ok és okozat törvényére utal. Bármely cselekedet megtétele, legyen az fizikai, szóbeli vagy mentális, "magként" szolgál, ami magában hordozza következményeinek "gyümölcsét", mely a jövőben fog beérni, amikor a feltételek megfelelőek lesznek. A pozitív tetteknek olyan pozitív hatásai vannak, mint a boldogság; a negatív tetteknek olyan negatív hatásai vannak, mint a boldogtalanság. A karma nem azt jelenti, hogy az élet előre elrendelt, hanem, hogy a múltbéli cselekedetekből kelnek fel a jelen körülményei.
Karmikus nyom (tib: bag csagsz; szkrt:  vaszana):
Minden egyén által végrehajtott cselekedet, fizikai, verbális vagy mentális, ha szándékosan és a legkisebb ellenérzéssel vagy vággyal tette is, nyomot hagy az egyén tudatáramában. E karmikus nyomok felhalmozása szolgál arra, hogy az egyén tapasztalásának minden pillanatát pozitívan, vagy negatívan befolyásolja.
Kája (tib: szku; szkrt: kája):
A szónak számos jelentése van. A „testet” vagy a „tapasztalás dimenzióját” jelenti.
Khándró (tib: mkha' 'gro ma; szkrt:  dákini):
A tibetiben a dákinivel azonos kifejezés a khandroma, ami szó szerint „női-ég-járót” jelent. Az „ég” az ürességre utal, a dákini ebben az ürességben utazik, s az abszolút valóság teljes megvalósításában cselekszik. A dákini lehet emberi származású nő, aki megvalósította igaz természetét, lehet, hogy nem-emberi nő vagyis istennő, vagy pedig a megvilágosodott tudat közvetlen megnyilvánulása.
Künsi (tib: kun gzsi; szkrt:  álaja):
A bönben a künsi minden létező alapja, beleértve az egyént is. Nem azonos az álaja vidzsnyánával a Jógacsárában, amely inkább a künsi námsé-hez hasonló (lásd alább). A künsi az üresség és a tisztaság egysége; az abszolút nyitott befolyásolatlan végső valóság, a megnyilvánulás és tudatosság szakadatlan játékának egysége. A künsi a létezés kiindiulópontja, vagyis alapja.
Künsi námse (tib: kun gzsi rnam sesz; szkrt: alaja vidzsnyána):
A künsi námse az egyén alap tudata. „Raktár” vagy „tárház”, melyben a karmikus nyomok tárolódnak, s melyből a jövőbeli tapasztalás felmerül.
(tib: bla):
Lélek. Alapvető emberi jóság. A fajok alapvető életképessége.
Láma (tib: bla ma; szkrt: guru):
A guru szó szerint „súlyosat” jelent, akit megtöltenek a megvilágosodott minőségek (buddha guna). A láma  szó szerinti jelentése „a legmagasabb, legkíválóbb anya”. A láma szó egy spirituális tanítóra vonatkozik, akinek felülmúlhatatlan jelentősége van a gyakorló tanítvány számára. A tibeti hagyományban a lámát még magánál buddhánál is sokkal fontosabbnak tekintik, mivel a láma kelti életre a tanításokat a tanítvány számára. Abszolút szinten a láma saját buddha-természetünk. Relatív szinten a láma saját személyes tanítónk. Mindazonáltal a láma kifejezést udvariassági formulaként bármelyik szerzetes vagy spirituális tanító megszólításaként is használják.
Lóka (tib: 'dzsig rten; szkrt: lóka):
Szó szerinti jelentése "világ" vagy "világrendszer".  A lóka szó rendszerint  a ciklikus létezés hat világára utal,  ám tulajdonképpen a nagyobb világrendszerekre vonatkozik, az egyik ilyen a hat világ. (Lásd: "a ciklikus létezés hat világa" és még itt.)
Lung (tib: rlung):
A lung a vitális szél energia, nyugaton inkább pránaként vagy csí-ként ismert. Tágabb értelemben leginkább az életerőre utal, mely a test és a tudat vitalitásától is függ.
Marigpa (tib: ma rig pa; szkrt: avidja):
Nemtudás. Az igazságról, az alapról (künsi) való tudatosság hiánya.
Nága (tib: klu; szkrt: nága):
A vízzel kapcsolatos kígyó-szellemek.
Ngöndro (tib: szngron ’gro, szkrt: purvagama):
Előkészítő. Általában a különböző típusú előkészítő gyakorlatokra utal, a tanítás szintjétől függően.
Nirmánakája (tib: szprul szku; szkrt: nirmánakája):
A nirmánakája a dharmakája „kisugárzás-teste”. Általában a buddha látható, fizikai megnyilvánulására utal. A kifejezés a fizikai dimenzióra is vonatkozik.
Nirvána (tib: mja ngan lasz ’dasz pa; szkrt: nirvána):
Minden szenvedés meghaladása. A kifejezésnek különböző hangsúlya van a tibeti bön és a tibeti buddhizmus különböző iskoláiban. Általában a szamszára ellentétének tekintik, ami feltételekhez kötött, s szomorúság és szenvedés jellemzi.
Pho wa (tib: pho ba):
A tudatosság áthelyezése. Rendszerint arra a gyakorlatra utal, amikor a halálban tudatosan helyezik a tudatot a testen kívülre.
Prána:
Lásd: Lung.
Rigpa (tib: rig pa; szkrt: vidja): 
Szó szerint "éber-tudatosság" vagy "tudás". A dzogcsen tanításokban a rigpa az igazság közvetlen éber-tudatosságát, a nem-kettős éber-tudatosság közvetlen felismerést jelenti, ami az egyén igaz természete.
Rinpocse (tib: rin po cse):
Szó szerinti jelentése "értékes", átvitt értelemben "értékes mester, értékes tanító".  Tiszteleti szóként használják egy újratestesült tanító megszólítására.
Senlá Ökár (tib: gSen lha ’od dkar):
Senlá Ökár Senráb Mivocse, vagyis a Bönt alapító buddha szambhogakája formája.
Senráb Mivocse (tib: gSen rab Mi bo cse):
Senráb Mivocse volt a bönt alapító nirmánakája buddha, és hagyományosan úgy hiszik, hogy tizennyolcezer évvel ezelőtt élt. A bön irodalomban tizenöt kötetnyi Senráb Mivocse életrajz ismert.
Siné (tib: zhi gnasz; szkrt: samatha):
Jelentése "nyugodt időzés" vagy "elnyugvás". A nyugodt időzés gyakorlata a külső és belső tárgyra való fókuszálást használja az összpontosítás és tudati stabilitás kibontakoztatásához. A nyugodt időzés alapvető gyakorlat, mely alap az összes magas fokú meditációs gyakorlat műveléséhez, továbbá szükséges az álom és az alvás jógáihoz is.
Sunyátá (tib: sztong pa njid; szkrt: sunyátá):
Üresség. Minden jelenség abszolút természete.
Szamaja (tib: dam chig; szkrt: szamaja):
Elköteleződés vagy fogadalom. Rendszerint a gyakorló a tantrikus gyakorlat iránt tesz elköteleződést, a viselkedésre és a cselekvésre tekintettel. Vannak általános fogadalmak és vannak különleges fogadalmak különös tekintettel a tantrikus gyakorlatokhoz.
Szamádhi (tib: ting nge ’dzin; szkrt: számádhi):
A sok különböző meditatív tudatállapot, vagy transz egyike.
Szambhogakája (tib: longsz szku; szkrt: szambhogakája):
Buddha „gyönyörűség teste”. A szambhogakája test teljesen fényből áll. Ezt a formát gyakran vizualizálják a tantrikus és szútrikus gyakorlatokban. A Dzogcsenben leggyakrabban a dharmakáját vizualizálják.
Szamszára (tib: ’khor ba; szkrt: szamszara):
Az elzárt, kettős tudatból felmerülő szenvedés világa, ahol az összes létező állandótlan, és bennerejlő lét nélküli, ahol az összes érző lény szenvedést él át. A szamszára a ciklikus létezés hat világát foglalja magába, de tágabb értelemben az érző lények jellegzetes létmódjára utal, akik szenvednek, mivel a nemtudás és a kettősség káprázatának csapdájába estek. A szamszára akkor ér véget, amikor a lények elérik a nemtudástól való teljes szabadságot.
Szútra (tib: mdo'; szkrt: szútra):
A szútrák szövegek, melyek közvetlenül a történeti Buddha tanításaiból tevődnek össze. A szútra tanításai a lemondás ösvényén alapulnak és a kolostori élet alapját képezik.
Tantra (tib: rgjud; szkrt: tantra):
A tantrák a buddhák tanításai, melyek az átalíkítás ösvényén alapulnak, olyan gyakorlatokat tartalmaznak mint a test energiájával való munkálkodás, a tudatosság átvitele, álom és alvás jóga, stb. Némelyik tantra dzogcsenen alapuló tanításokat is tartalmazhat.
Tapihrica (tib: ta pi hri ca):
Habár történelmi személyként tekintenek rá, a Bön gyakorlók számára Tapihrica egy ikonokus alak, aki a dharmakája buddhát képviseli, mezítelen és díszek nélküli, megszemélyesítve ezzel az abszolút valóságot. A Zsang Zsung Nyen Gyü dzogcsen hagyományvonalában a két alapvetően fontos mester közül ő az egyik.
Tigle (tib: thig le; szkrt: bindu):
A tiglének számos jelentése van, ami a szövegkörnyezettől függ. Habár általában "cseppnek" vagy "magpontnak" fordítják, az álom- és alvás jógáinak összefüggésében a ragyogó fénygömbre utal, a tudatosság minőségét képviseli, és a meditációs gyakorlatban összpontosításra használják.
Tigle nyag csik (tib: thig le njag cig):
Egyedüli gömb, az élek vagy elkülönülések nélküli létezés szimbóluma. Minden valóság nem-kettős természete.
Terma (tib: gter):
Lásd: Gong-ter.
Tögál:
Lásd: Átjutás.
Trekcsö:
Lásd: Átvágás.
Trul khor (tib: ’khrul’khor; szkrt: jantra):
Szó szerint „mágikus kerék”. Sajátos jógikus gyakorlat. A fizikai helyzetek, mozgás, légzés és meditáció gyakorlata, mely a pránát a középső csatornába irányítja. A jóga eltávolítja a test, energia és tudat akadályait és támogatja az egészséget. Végső célja, hogy a test és a test energiájának támaszaként használva a gyakorló stabilizálódjon a rigpa nem-kettős tudatosságában.
Lásd még: Itt
Védelmező (tib:  szrungma, Csösz szkjong; szkrt:  Dharmapala ):
A védelmezők férfi vagy női lények, akik fogadalmat tettek a dharma (tanítások), valamint a tanítások gyakorlói védelmezésére. Lehetnek világi védelmezők, vagy a megvilágosodott lényeges haragos megnyilvánulásai. A tantrikus gyakorlók általában a hagyományvonalukhoz kapcsolódó védelmezőhöz fordulnak, s rájuk támaszkodnak.
Zsang Zsung Nyen Gyü (tib: zhang zhung sznjam rgjud):
A Zsang Zsung Nyen Gyü a Dzogcsen tanítások egyik legfontosabb ciklusa a bönben. A tanítások upadésa (titkos szóbeli útmutatások) sorozatához tartozik.